Most lehet, hogy ez csak nekem érdekes, de azon gondolkodtam, mindenkinek vannak korszakai, mit szeret enni, főzni, milyen jellegű ételek izgatják leginkább. Nekem is. Nagyjából minden.
Huszonévesen kezdtem komolyabban érdeklődni főleg az "emberes" ételek iránt. Bográcsban ez-az, vagy pörköltek. A szalontüdő és a pacal volt a nagy kedvenc (ha tudtam hozzá szerezni alapanyagot). Aztán halászlé.Szerintem sok férfi van így ezzel.
És amikor kinyílt a világ', jött a keleti gasztronómia. A 90-es évek végén a Józsefvárosi kínai piacon ízleltünk olyan finom vietnámi és kínai (szerintem teljesen eredeti- mert főleg az árusok ettek ott) ételeket, ami felkeltette az érdeklődésemet. Meg még Németországban a kínai vendéglők..., teljesen új ízek. Aztán egyszer Thaiföld... azok az isteni, "életerő eszencia" levesek, teli zöldségekkel (amiket nem is ismerünk) na és rengeteg chilivel. Az új kedvenc a wok lett. Egészséges és finom ételek pillanatok alatt csodálatos, keleties, de mégsem idegen ízvilággal. Sok kerti "wokkolás" során ezer féle verzióban - egyéni kívánság szerint készültek az adagok. Volt, hogy sorszám húzással, volt, hogy -5 fokban télen. Olivaolaj, vöröshagyma, csirkemell/sertés/pácolt marha-hússzeletkék(választható), a kiválasztott fűszer, zöldségek (bármi, de sokféle és sok...), kis szójaszósz és a végén rizs/barnarizs/tészta(szintén választható) bele...és isteni finom és nem mellékesen biztos siker. 4-5 perc/1-2adag. Kívülről finoman megpirul minden, belül szinte nyers, nem fő ki belőle az "élet".
Aztán pár éve, amikor beiratkoztam (mérnök-)szakács képzésre, komolyabban ott találkoztam a klasszikus ételek profi elkészítési módjával. Tudatosan ismerve és alkalmazva a technológiákat ezek az ételek is új arcukat fedik fel. Olyat, amit az ember alig ismer, hiába járt sokat éttermekben. Mert valahogy, valamiért sok helyen eltorzítják, elspórolják, hanyagolják a lényeget.Persze vannak és voltak jó példák is bőven. De nagyon sok finom és mai szemmel is egészséges ételt lehet a szakácsok tankönyveiből is főzni. Csak ma divat ezt a gasztronómia kultúrát félresöpörni és azonosítani a múlt évtizedek ócska, érdektelen, átverős vendéglátásával.
Igen is, hogy lehet csodálatos ízű hortobágyi húsos palacsintát és isteni brassóit (szűzpecsenyéből- a "nagykönyv szerint") készíteni. És rengeteg mást, ami magyar és hagyományos. Én szeretem... csinálni is... és dicsérik is.
Aztán az ember mindig figyeli az új divatokat, más népek konyháit, kipróbál recepteket.
A legjobb szerintem a "változatosság gyönyörködtet" elve.
Jó étvágyat! (B29 lakásétterem)
